Milyen állat Széth?

Míg az meglehetősen közismert tény, hogy Anubisz sakál, Básztet macska, Thot pedig íbiszfejjel dicsekedhet, Széth identitása közel sem ilyen egyértelmű: a legtöbb állatfejű istennel szemben az ő pofája semmilyen rendszertani besorolást nem tesz lehetővé, legfeljebb egy ócskább horrorfilm szereplőválogatásán jelenthet előnyt. A zavarbaejtő fejhez azonban szerencsére test is tartozik, és az állatnak számos, következetesen azonos jegyeket mutató ábrázolása fennmaradt, így legalább megkísérelhetjük megfejteni, milyen lényről van szó.

A Széth-állat karcsú, már-már anorexiásan sovány négylábú, nagyjából kutyára hasonlító testtel, hosszúkás, görbe pofájú fejjel, szögletes végű, felálló fülekkel, és hosszú, villás vagy bojtos végű, egyenesen hátrafelé meredő farokkal. A fura külsejű izé egyébként a sha névre hallgat, már ha hallgat valamire egyáltalán. Angol szövegekben rendszerint typhonic beast néven fut, ami annak köszönhető, hogy Hérodotosz Széthet Tüphónnal azonosítja. (A hasonló hangzás ellenére semmi köze a tájfunhoz, bár, mivel Széth a viharok istene is, igazán stílszerű lenne.) Mivel azonban a bestia már Hérodotosz előtt több ezer évvel vidáman rohangált a Duat vadászmezőin, ez az egyébként érdekes információ az állat eredetéről shajnos nem sokat árul el.

A sha Széth legősibb ábrázolása: az első fennmaradt szobrok és képek nagyjából hétezer évesek, és ezeken az állat már viseli a legtöbb megkülönböztető jegyet, melyeket a későbbi alkotásokon is felfedezhetünk. (Ezek közül az ősi leletek közül néhány kevésbé felismerhető, illetve vitatott. A minden kétséget kizáróan Széthet ábrázoló első kép kicsit több, mint ötezer éves.) Ekkor Széthet még kizárólag ebben az alakban tisztelték, és az állat fejéhez jóval később adták hozzá az emberi testet. Ez nagy segítség, mikor a természetben próbáljuk megtalálni az eredetijét: ebből ugyanis arra következtethetünk, hogy, ha a sha egy valódi állat, nem pedig tisztán a képzelet szüleménye, akkor nem pusztán a fejből kell kiindulnunk, hanem az egész állatot érdemes nézni.

Adja magát, hogy az állatkeresés első lépéseként Széth egyéb megjelenési formáit vegyük szemügyre. A fennmaradt feliratok tanúsága szerint volt már szamár, bika, párduc, víziló, sólyom, légy, törpeantilop, kígyó, hal, nyúl, disznó, galamb, krokodil, liba, "a hatalmas, hosszú szarvú állat, aki az északi ég szívében lakozik" - akármi is legyen ez -, legfőképpen pedig az azonosíthatatlan sha. Azon túl, hogy ezek szerint Széth még Lokit is felülmúlja alakváltás tekintetében, és egy fél állatkertet fel lehetne tölteni a megjelenési formáiból, ezzel nem vagyunk sokkal előbbre. Az állatok egy részét, például a kígyót, a krokodilt és a madarakat egyértelműen kizárhatjuk, de még mindig marad elég lehetőségünk.

A puszta test megfigyelése révén azonban (kéretik nem röhögni!) jelentősen szűkíthetjük a megmaradt állatok körét is. A sha sovány, agárszerű testtel rendelkezik, mely egyértelműen kutyaféle – vagy legalábbis valami, ami elég hasonló alakú ahhoz, hogy a stilizált ábrázolásokon össze lehessen téveszteni a kutyafélékkel. Érdemes megnézni az állat lábát is: a részletesebb képeken és szobrokon jól látszik, hogy a lába is kutyaszerű, egyértelműen nem pata. Kizárható tehát, hogy Széth zsiráf vagy okapi lenne, és a földimalacnak és a szamárnak is jelentősen csökkent a valószínűsége. Ezt a két fajt gyakran azonosítják Széth-tel, és a hosszú fülekhez és pofához passzolnak is. De miért ábrázolták volna a többi állatábrázolást illetően oly pontos egyiptomiak ezeket az állatokat kutyaszerű testtel és nem megfelelő lábbal?

Ugyanezen az alapon zárhatjuk ki a leggroteszkebb elméletet, amit eddig találtam. Eszerint Széth egy elefánthal (mormyrus kannume, ókori egyiptomi nevén medjed) fejét viseli. A lehajló orr még stimmel, de hol maradnak a fülek és a test többi része? Némi sajnálattal vetettem ugyan el az ötletet, mert újabb pikáns részletet adna Széth képéhez: a mitológia szerint ugyanis egy elefánthal falta fel Ozirisz levágott hímtagját. (Emiatt ez a hal a termékenység jelképeként fontos helyet foglalt el a hitvilágban.) De bármily érdekesen fessen is egy falfestményen, a halfejű kutya vagy sakál talán még az egyébként elég szabados egyiptomiaknak is meredek lett volna egy kicsit.

Széth eredetijét tehát valószínűleg a kutyafélék között kell keresni – de pontosan merre?

Gyakori tévedés, hogy Széth sakál. Ezt szinte teljes bizonyossággal kizárhatjuk, a sakál ugyanis Anubisz állata, ráadásul az ábrázolása következetesen eltér Széth bestiájától: a fej és a fülek formája is teljesen más, a sakál farka nem villás vagy bojtos, ráadásul nem felfelé mered, hanem lefelé lóg. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Wepwawet, akit farkasként vagy sakálként ábrázoltak, az Anubiszéval azonos, csak eltérő színű fejet visel, bizton állíthatjuk, hogy Széth nem fajtársuk.

Következő állatunk a listán a sivatagi róka. A nagy fülek és a kutyaszerű test jól passzolnak ebbe az elméletbe, az állat arányai már kevésbé, másrészt viszont ennyi művészi szabadság talán még belefér. Hasonló a helyzet az afrikai vadkutya esetében: az állat teste nagyjából megfelelő alakú (bár kissé vaskosabb, mint a sha), a feje és a füle azonban teljesen másképp fest.

Van azonban ezeknél veszedelmesebbnek tűnő jelöltünk is: a rejtélyes salawa, mely a sha-hoz hasonlóan azonosítatlan. A hatvanas és a kilencvenes években Egyiptom déli részében több település lakóit is megtámadta néhány állat, ami a leírások szerint olyan, mint egy farkas, csak nagyobb, a fülei pedig hegyesek, és fejéhez képest hatalmasak. Pont úgy hangzik, mint Széth! Jön, bajt okoz, lelép. Sajnos azonban ezzel nem vagyunk előbbre, mivel a salawa mibenlétét szintén homály fedi: sokan arra tippelnek, hogy egy nagyra nőtt sivatagi rókáról van szó, egyesek szerint valójában hiénatámadások történtek, de olyan cikket is olvastam, mely a szóban forgó állatot közönséges kutyának, a rejtelmes leírást nyújtókat pedig részeg disznónak titulálta. Megjelent egy halom kevéssé megalapozott elmélet is, ami természetfeletti jelenségeknek, visszatérő ókori átkoknak és hasonlóknak tulajdonította az állatok megjelenését - többek között például Széthnek. A legvalószínűbb azonban, hogy a támadások túlnyomó részét kóbor kutyák követték el, az ijedt szemtanúk és túlélők pedig túloztak, illetve tévedésből keverték bele a környéken egyébként látható hiénákat, sivatagi rókákat és más állatokat. A misztikus salawa tehát valószínűleg nem létezik – de ha legendabeli létezését el is fogadjuk, ismét csak semmi nem bizonyítja, hogy ő lenne a titokzatos sha.

A szerintem legesélyesebb jelölt nem farkas, róka vagy vadkutya, hanem a szaluki, azaz perzsa agár, az egyik legősibb kutyafajta, melyet Ken Moss egyiptológus elmélete kapcsolt Széth-hez. A szalukit a Termékeny Félhold területén háziasították több, mint 7000 évvel ezelőtt, és már a sumérok is ismerték. Egyiptomban is igen gyakori volt: sírok falfestményein és feliratain is szerepel, Széth-től teljesen függetlenül. Előfordulhat, hogy mire a sha már nem csak egy állatot jelentett, hanem szimbólummá, istenné vált, jellegzetes ábrázolása valamelyest eltért attól, mikor "csak" az állatot akarták ábrázolni?

Az agár karcsú teste tökéletesen megegyezik a sha feltűnően sovány ábrázolásával, ráadásul a szaluki arányában elég hosszú és enyhén görbe pofával büszkélkedhet, ami szintén a sha jellemzője. Tovább erősíti az elméletet, hogy a futó szaluki farka és füle hátrafelé lobog, a sha jellegzetes tartásához hasonlóan, illetve, hogy az egyiptomiak gyakran rövidebbre vágták a vadászkutyáik fülét, ami a sha fülének shajátos formájára is magyarázatot adna. És ha szemügyre vesszük, pontosan hogyan ábrázolták Széthet a különböző korokban, azt láthatjuk, hogy míg a test végig kutyaszerű maradt, a fej némileg változott: kezdetben az arányai megfeleltek a szaluki fejének, ahogy azonban telt az idő, a pofáját és a füleit egyre jobban megnyújtották.

Ami a sha villás farkát illeti, az emlősök között nem nagyon találunk rá példát (habár érdekes mutációkra lehet bukkanni, ha az ember egy kicsit utánajár), a korai ábrázolásokon azonban a villa helyett gyakran bojtos farok látható, ami szintén passzol a szalukihoz. (És nem csak ahhoz: mivel az emlősöknek nem szokott villás farka lenni, egy bojtos vagy szőrös farok sokkal valószínűbb.) Hab a tortán, hogy Széth színe a vörös, vörös fejjel, néha vörös hajjal ábrázolják, és számtalan díszítő jelzője utal általános vörösségére, a szaluki pedig többféle színben, köztük vörösben is előfordul.

Persze semmi sem tökéletes: a hibátlannak látszó elmélet ellen ugyanis jelentős ellenérv a szaluki jelleme. Én ugyan nem értek a kutyákhoz, de utánaolvastam a szalukinak, és mindenhol azt írják, hogy bár önálló és nehezen tanítható (ami Széth esetében nem lenne túl nagy meglepetés), vadászkutya létére meglepően érzékeny, szelíd és félénk (ami viszont a legendákat ismerve elképzelhetetlen). Persze a kutyák jelleme is változik – ki tudja, milyen volt a szaluki őse hétezer évvel ezelőtt?

Előfordulhat az is, hogy a sha nem egyetlen állat, hanem afféle kiméra, ezt azonban kevéssé tartom valószínűnek. Bár az egyiptomi mitológia tele van ilyen alakokkal – kezdve az állatfejű és embertestű istenekkel, folytatva Ammuttal – az összes ábrázoláson egyértelműen elkülöníthetők a különböző lényekből az adott állathoz vagy istenhez toldott részek. Ahol nem egy drágaköves gallér választja el őket, ott egy éles határvonalat húztak, ami a legjobban Ammut derekánál, az oroszlán felső- és a víziló altest találkozásánál figyelhető meg. Effajta vonalról a sha esetében szó sincs: a Széth-állat teljesen egységesnek tűnik.

Még egy elmélet van, melyet meg kell említenem: eszerint a sha egyáltalán nem is állat, hanem az uasz jogar megszemélyesítése. Az uasz hatalmi jelvény volt, a káosz fölötti uralmat jelképezte - ennek megfelelően a fáraó használta, illetve egyes istenek (például Széth és Anubisz) ábrázolásain is rendszeresen felbukkan. Formája annyiban passzol az elmélethez, hogy a felső vége Széth fejét formázza, az alsón pedig villás farok található. Valószínűbb azonban, hogy nem a jogar növesztett magának testet és öntudatot, hanem a folyamat fordítva történt: Széth és a sha már létezett, mikor elkezdték ezt a fajta jogart használni.

Végezetül az is felmerülhet, hogy a sha egy soha nem létezett vagy mára sajnálatosan kihalt állatfaj, mely esetben valószínűleg sosem tudjuk meg, pontosan micsoda. Teljes bizonyosságot persze semmiképpen nem szerezhetünk, úgyhogy marad a vita, a találgatás és az egyértelmű megoldás tökéletes hiánya. Mivel a káosz istenéről beszélünk, erre csak annyit mondhatok: igazán jellemző.

Források

C. M. del Río Álvarez: Special Finds: The Combs from HK6 Tomb 72, Nekhen News, Fall 2014, Vol. 26., pp. 10-11. (https://www.hierakonpolis-online.org/nekhennews/nn-26-2014.pdf)

James Henry Breasted: Ancient Records of Egypt, The University of Chicago Press, 1906, Chicago (https://archive.org/details/BreastedJ.H.AncientRecordsEgyptAll5Vols1906/page/n3/mode/2up) 

E. A. Wallis Budge: The Gods of the Egyptians, Open Court Publishing Co., 1904, Chicago (https://archive.org/details/godsofegyptianso02budg)

Geraldine Harris: Gods & Pharaohs from Egyptian Mythology, Eurobook Ltd., 1988, London 

Veronica Ions: Egyptian Mythology, Hamlyn Publishing Group Ltd., 1988, London

Kákosi László: Ré fiai, Gondolat Kiadó, 1979, Budapest 

Joan Ann Lansberry: Images of Set: Changing Impressions of a Multi-faceted God, Mandrake, 2013, Oxford

Joshua J. Mark: Ancient Egyptian Symbols, World History Encyclopedia, 2017 (https://www.worldhistory.org/article/1011/ancient-egyptian-symbols/)

Ken Moss: The Seth-Animal: A Dog and Its Master, Ancient Egypt, 2009/08-09, Vol. 22, no. 1.

P. E. Newberry: The Cult-Animal of Set, Klio, 1912/12 (https://ia800708.us.archive.org/view_archive.php)

Geraldine Pinch: Egyptian Mythology: A Guide to the Gods, Goddesses and Traditions of Ancient Egypt, Oxford University Press, 2004, London 

Herman Te Velde: Seth, God of Confusion: A Study of His Role in Egyptian Mythology and Religion, E. J. Brill, 1977, Leiden

https://en.wikipedia.org/wiki/Set_(deity)

https://en.wikipedia.org/wiki/Set_animal

https://www.joanlansberry.com/setfind/setfind.html

https://ancientegyptonline.co.uk/set/

https://the-avocado.org/2023/03/21/history-thread-the-salawa-or-the-failed-making-of-a-cryptid/

https://web.sas.upenn.edu/discentes/2023/04/23/seth-a-dynamic-and-enigmatic-god/

https://en.wikipedia.org/wiki/Saluki#History

https://www.crystalinks.com/set.html

https://en.m.wikipedia.org/wiki/Was-sceptre

https://rudjedet.tumblr.com/post/650735304706293760/vintagegeekculture-what-was-the-typhonian-beast

Képek forrásai

https://x.com/ImmortalEgypt/status/1853037521082384666

https://www.reddit.com/r/Cowofgold_Essays/comments/rf6dsf/the_set_animal/

https://egypt-museum.com/relief-of-horus-and-seth/

https://www.expertafrica.com/wildlife/aardvark/kenya

https://ast.wikipedia.org/wiki/Equus_africanus_asinus

https://www.invaluable.com/auction-lot/ancient-egyptian-bronze-oxyrhynchus-fish-29-c-8c0435ab7d

https://hu.pinterest.com/pin/329677635198737777/

https://www.ancientegyptblog.com/?p=2770

https://frr.wikipedia.org/wiki/Fenek

https://attackhumans.com/do-african-wild-dogs-attack-humans/

https://www.reddit.com/r/Cowofgold_Essays/comments/r2x3x5/the_hyena_in_ancient_egypt/

https://basenji-freunde.com/africa%20expeditions.htm

https://www.deviantart.com/blastobutter/art/Saluki-profile-120681304

https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Kurdish_Saluki.jpg

https://imgur.com/gallery/green-anole-anolis-carolinensis-with-forked-tail-6dH5BzY

https://www.worldhistory.org/collection/256/a-gallery-of-ancient-egyptian-gods--goddesses/39/

https://64.media.tumblr.com/3406b33c405ee97b6c0b86fbd158b74f/tumblr_oslo4mHzya1sbleazo1_r1_1280.jpg

https://inonibird.tumblr.com/post/101015943550/your-art-is-awesome-i-especially-like-the-stick