Anubisz történetének kezdete

Nem, ez még nem maga a történet, csak egy gyors bevezető arról, hogyan született meg ez a honlap, illetve a történetek, amiket olvashattok rajta. Pár éve Anubiszról beszélgettünk egy barátnőmmel, és valamelyikünk elsütött egy viccet arról, mit csinálhatnak az ókori istenek manapság... Fél órával később pedig megszületett ez a rajz Anubiszról:

És mivel ezek után már azt is ki kellett találni, mit csinál Anubisz a Facebookon, és miért akarna egy ókori isten valami rózsaszín löttyöt inni, elkezdtem írni ezt a történetet. Mikor befejeztem, rájöttem, hogy még épp elég mondanivaló maradt egy második részhez, aztán egy harmadikhoz, és így tovább. Az eredmény egy sok, nagyon eltérő hosszúságú fejezetből álló történet lett, ami novellafüzérnek túl hosszú, regénynek túl sok darabban van, és, mivel az egyetlen célja az volt, hogy szórakoztató legyen, nélkülöz bármiféle komolyságot vagy történeti hitelességet. Sokáig abban sem voltam biztos, érdemes-e egyáltalán megmutatni bárkinek - aztán, amikor rászántam magam, kiderült, hogy nem mindenki akar agyoncsapni a fárasztó szóviccekért, és sokan nagyon szívesen olvasták.

A fenti problémák miatt nem valószínű, hogy valaha bármilyen formában kiadnám ezt a történetet. Mivel sok évvel ezelőtt kezdtem, és azóta sokat változott a stílusom is, abban sem vagyok biztos, fogok-e még írni hozzá, vagy, ha az egyiptomi istenekről írok a jövőben, az más műfaj lesz, és máshogy fognak benne visszatérni az ismerős alakok. (Mint például A krokodilmadár koronájában is.) Ennek ellenére azonban úgy döntöttem, felteszem ide a történetet, köszönetképpen mindenkinek, aki támogatott és biztatott az írói pályafutásom legelején. Talán nem is tudjátok, de ez nagyon sokat számított nekem.

Remélem, a jövőben is szívesen olvassátok majd, amiket írok! És remélem, hogy Anubisz története nektek is képes lesz úgy vidámságot csempészni a nehezebb napjaitokba, ahogy annak idején nekem.